Miért dorombol a macska?

A macskák számtalan módját ismerik érzelmeik és szándékaik kifejezésének. Testtartásukból, fülük állásából, bajszuk és farkuk helyzetéből, abból, ahogy mozogognak, nem nehéz kiolvasni, hogy mit is szeretnének mondani. A dühös macska fel-le csapkod a farkával, ha pedig ellenfelét akarja megijeszteni, akkor felborzolja a szőrét, és felpúpozza a hátát. Mancsának finom érintésével hívjí fel jelenlétére gazdája figyelmét, és így köszönti "emberét". Még ennél is több árnyalata van a cicák   "beszédének" (mert a "nyávogás" távolról sem fedi az álltaluk kiadott hangok széles skáláját). A macskanyelv a lágy dorombolástól egészen a fülrepesztő nyávogásig sok száz, különböző hangot ismer. A cicák szeretnek társalogni! Nyávogásuk néha mérges, követelőző, panaszkodó, szomorú, vágyakozó, vagy éppen kihívó. A figyelmes gazda hamar megtanulja kedvence "nyelvét", és attól kezdve már a nyávogásból is kitalálja, hogy mi nyomja a négylábú szívét. A cicahangok legszebbike bizonyára a dorombolás - az elégedett macska torka legmélyéről jövő, zöngés hang. A cicamama számára egyhetes kölyke dorombolása jelzi, hogy kicsinye jól érzi magát. A felnőtt állat dorombolása pedig elégedettségüket fejezi ki.